2015. február 7., szombat

Kápolnák nyomában - Mária 14,5 (2015-02-07)

Csodálatosan szép napos reggel, és nincs is túl hideg, tökéletes idő a túrázáshoz.

Kápolnák nyomában - Mária 14,5 túra (Budapest Kupa túra)
Táv 14,5 km
Szint 320 m

Indulás a Szépjuhászné étteremtől, kényelmesen, nem hajnalban kelés után 9:15-kor.

Az igazolólap és az útvonal:


Az út a János-hegy oldalában vezet a Tündér-szikla felé, szép havas ösvényen:

Volt azért útra dőlt fa is, ez az alatta átbújós fajta:
Aztán tovább a zöld háromszögön:
Aztán jött egy kicsit kellemetlenebb rész, az itiner is írta, hogy egy kis szakaszon az utat eltorlaszolják a kidőlt fák, volt amit át lehetett lépni, volt ami alatt átfértem, de egynél mondtam pár cifrát, mert átlépni nem tudtam, alatta átbújni meg négykézláb kellett a hóban.
Szerencsére ez az útszakasz hamar véget ért, és mehettem tovább az úton, szépen sütött a nap:
Hamar kiértem a Tündérhegyi útra, ami tök jeges volt, de sikerült nem elcsúszni rajta, ez az az út ami elhalad a Libegő alatt. A Libegő járt, de egy lelket nem láttam rajta.
Felfelé nézek:
Lefelé nézek:
És végül oldalról:
Az út mellett egy felhagyott kőfejtő:
Innen aztán behavazott erdei lépcsőkön vezetett le meredeken az út a Tündér-szikla felé. Nagyon csúszott néhol, na itt sikerült egyszer hátsóra esnem, de szinte meg se éreztem, mert egyrészt puha hóra estem, másrészt meg amivel lecsüccsentem a hóba, az ki van párnázva :D Leporoltam magam és mentem tovább:

Aztán a Tündér-szikla, ezer éve nem jártam erre, csodálatos látvány:

Innen tovább lefelé, a hegy déli oldalán ahová többet süt a nap, már alig volt hó:
Még egy búcsúpillantás az ágak között a Tündér-sziklára:
Aztán nemsokára a Tücsök-rét, első EP, pecsét begyűjt és irány a túra "városi" szakasza, utcákon fel-le, ez nekem mondjuk nem hiányzott. Azért a Mária kápolnát lefotóztam, ha már ő lett a túra névadója:
Tovább az utcákon, útközben a László pékségben ittam egy nagyon finom kávét, majd nyomás a Széchenyi emlék felé, ahová rengeteg lépcső vezetett fel, viszont gyönyörűen le volt róla takarítva a hó. 
A Széchenyi emléket a hátoldala felől közelítettem meg:
Aztán felmásztam rá körülnézni, ilyen a kilátás:
És az emlékmű teljes szépségében (jó ferde fotó lett sajnos)
Innen már csak rövid séta volt a Gyermekvasút Széchenyi hegyi végállomása, vonatot most nem láttam:
Jól ismert terep következik, a zöld sáv a Normafa felé. Mindenféle adó-vevő tornyok, szemaforok egy fotón:
A Normafánál "telt ház" volt szánkózókból, síelni tanuló gyerekekből, sétáló családokból, néztem egyes nők milyen sarkú cipellőkben próbáltak nem elcsúszni a keményre letaposott havon. Könyörgöm, aki hegyre-erdőbe megy, ne divatozzon már 10 cm vagy még nagyobb sarkú csilivili szegecses, és biztos méregdrága csizmácskában, mert akkorát esik, hogy hárman szedik fel, és havas lesz a menő frizurája, mint láttam egy divatmajom plázacicát dobni egy hátast, egyáltalán nem sajnáltam, úgy kell neki! Egy másik meg toporgott, és hisztérikusan süvöltözte, hogy jaaaaj, ez csúúúúszik, hát a hó az már csak ilyen. Viszont a sok boldog szánkózó gyerkőc biztos remekül érezte magát.


És csodás volt a kilátás:

Próbálkoztam egy panorámaképpel is:

Anna réti játszótéren is jónéhányan voltak:
És akkor a kék körséta jelzésen a Libegő felső végállomásáig mentem, de most kihagyta az útvonal az Erzsébet-kilátót, nem baj, múlt héten jártam arra, így csak lentről néztem fel rá:
Már csak kevés volt hátra a célig, a János-hegyet most a másik oldalról megkerülve ereszkedtem le a Szépjuhásznéhoz, na itt is volt egy-két megcsúszás, de el már nem estem:


És akkor a cél, ahol kitűző, emléklap, pecsét a Budapest Kupa füzetbe, és finom forró tea:
Összességében klassz kis túra volt, a városi szakaszokat azért kihagytam volna, de nagyon jól éreztem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése