2014. november 29., szombat

Budai Sarazó 15 (2014-11-29)

Na ennél beszédesebb nevet nem is lehet adni egy túrának, igen, volt sarazás ezerrel. Előrelátólag vittem a hátizsákomban másik cipőt, meg felvettem a kötött lábszárvédőmet is, hátha úgy kevésbé leszek saras. Bejött!

Rajt/cél: Szépjuhászné Étterem, táv 15 km, szint 605 m, ami olyan közepes nekem.

Az útvonal, és az ellenőrzőfüzet:


A Szépjuhásznétól indulás a piros sávon a Fekete-fej irányába, most már télies hangulatban, vizes avaron, szemerkélő esőben.

Nem volt szép idő, minden vizes volt. Pihenőhely, és nagy kövek az út mentén:


Aztán meredekebb felkapaszkodás a Fekete-fejre, szerencsére nem volt vészesen csúszós.
A Fekete-fej tetején nagy póznán az országzászló, bár nem sok látszott belőle a ködben:

És egy kis pihenő fapaddal, biztos jó lehet itt megpihenni a kapaszkodó után, talán van valami kilátás is, de most nem is gondoltam rá, minden tocsogott, köd volt, és már itt beázott a cipőm. Sebaj, nyomás tovább!
Meredeken le a Fekete-fejről, egészen a Petneházy-lovarda kerítéséig, ahol volt az első EP, kód felír, és kicsit érdemes körülnézni, nyáron nagyon szép lehet a táj, most viszont szomorkás, viszont pár paci még kint legelt, igaz elég távol:
Na és akkor itt kezdődött a nagyon saras rész, néhol ki se lehetett kerülni, viszont szép látvány volt, hogy a fák ágai vékony jégkéreggel voltak bevonva:



Tehát tovább, az út a Kecske-hát felé vezet, általában felfelé, a keréknyomokban nagy sár, csúszkáltam rendesen, de sikerült nem elesni. A piros sávból leágazás: piros + (itt vált el a 15 és a 23 km útvonala) ezen mentem tovább, most már lefelé, Remeteszőlős irányába. Vigyázni kellett lefelé, hogy ne csússzak nagyot. Leérve a kishídnál a 2. EP, ez is kódos, majd kis gyaloglás Remeteszőlős házai között. Hát nem semmi némelyik ház, gazdagok palotája! A piros + -ból kék + lett, ezen mentem tovább, egy hangulatos kis pihenő (Bodzaliget Pihenőpark) mellett, ahol a park növényei előtt táblák, hogy melyik helyi család fogadta örökbe őket.
 Innen irány a Remete-szurdok, nagyon régen nyáron jártam erre, most viszont minden a tél közeledtét mutatja.
Bár az itiner nem tartalmazta, de a patakon átkelve felkapaszkodtam a Remete-barlangig, aztán vissza a normál útra, és a patakba se sikerült belelépnem, bár itt már tökmindegy lett volna, csuromvíz volt a lábam.

 A Remete-barlang a hegyoldalban, már a rendes útról fotózva:
Kidőlt fák szegélyezték az utat:
A szurdok után ki az erdőből a lakott területre, itt a Csatlós utcai 3. EP, ez pecsételős, meg szőlőcukor osztós, aztán végig a hosszú Zsíroshegyi utcán a házak között, aztán fordulás a Nagyrét utcára, nemsokára 4. EP, kód felír és irány a Nagyrét!
Ez meg itt micsoda, valami sasszobor akarna lenni?
A Nagyréthez sok kiskori emlék fűz, mindig itt volt juniális, körhinta, labdázás, evés-ivás, de most így télen üresen valahogy teljesen másnak tűnt, ja és sokkal kisebbnek, mint amire emlékeztem, de hát azóta jóval nagyobb lettem.
Aztán innen már a cél nem volt messze, még ugyan meg kellett mászni egy jó kis kaptatót, ugyanazt, mint az elején lefelé, itt már megint esett, és az út meg ködbe veszett, siettem is vissza, mára elég volt a vízből.
Aztán a cél végre, oklevél és kitűző, aztán evés-ivás, cipőváltás, és vége. Kell egy jó túracipő, mert teljesen beázott a sportcipőm.
(Azért ennyire nagy sár nem volt :) )

2014. november 22., szombat

Duna menti barangolás és kompozás ősszel

Gondoltam, miért ne? Annyit jártam már a Margitszigeten, Óbudai szigeten, Népszigeten, akkor miért ne nézzek el egy kicsit távolabb is, a Csepel-sziget felé? Laza kis 11 km, szint semmi, de legalább szabadban sétáltam, és nem bántam meg, mert ismét egy új területet járhattam be. Rajt/cél: Csepel, Bogrács vendéglőnél volt, kényelmesen a délelőtt közepén indultam.
Az igazolófüzet és az útvonal:


A túra eleje a Csepel-szigeti Kis-Duna mentén haladt végig, nagyon őszies idő volt már.

És akkor jöttek a kacsák :) nagyon szeretem nézni őket, aranyos kis állatok:

Bármennyire is egyhangúnak tűnik, nagyon jól esett itt a séta:

Sőt, még mindig találtam nyíló virágot, valami bogáncsféle, de így november végén megörültem neki:

Ugyanis visszavonhatatlanul itt az ősz, sőt közeleg a tél.

Mentem tovább a dunaparti sétányon, amíg egy kis fahídhoz nem értem:

A hídról nézve ez a látvány fogadott:

Aztán tovább és tovább, aranyos kis farönk pihenőhely, és szépen felújított/felújítás alatt álló parti sétányon mentem a Soroksár, Molnár-szigeti komp (vagy inkább rév) felé. Olyan hol Népszigetes, hol Római partos feeling volt, néhol lepusztult csónakházak, máshol működők, kajak-kenusok is voltak a vízen, kellemes sétaúton:



Aztán a komp előtt rengeteg kacsa és hattyú, teljesen belefeledkeztem a fotózásukba, majdnem lekéstem a kompot:







A kompnál az első EP, pecsét és már lehetett is beszállni, kicsi komp, keskeny Duna ágon:


Soroksárra átérve meg egy nagyon cuki szelíd cicust dögönyöztem, a kompos kisfiáé volt a cica, ő mondta hogy Cirmikének hívják.


Soroksáron tovább a kerékpárúton a Duna mellett, nyugalmas, őszies hangulatban:




Átkeltem egy mini hídon is:

És még mindig tovább, kopasz fák a parton:

Ladik is volt kikötve egy fánál:

Itt biztos jó lehet üldögélni nyáron:

A hajók is pihennek ősszel:

Aztán beértünk lakott területre, a Gubacsi hídon mentünk vissza Csepelre:

Végül még egy kis rövid szakasz a Duna töltésén, aztán irány a cél:


És még a Bogrács vendéglő előtt a Tűzoltóság, ilyen régi tűzoltókocsi szinte mindig akad a Tűzoltóságok előtt kiállítva:

A célban kitűzőt és oklevelet kaptak a teljesítők:


Aztán ettem pogit és nápolyit, meg ittam narancsszörpöt, ami az ellátmány része volt, plusz a Bográcsban megittam egy kávét is, ami nagyon finom volt.

Kellemes, pihentető 2,5 órás séta volt, és ezt a részét egyáltalán nem ismertem Budapestnek, örülök, hogy ide is elmentem, jól éreztem magam :) Jövő héten viszont majd vissza a hegyekbe ;)